Bár a felvonók modern találmánynak tűnhetnek, az emberek vagy áruk függőleges szállítására használt eszközök évezredek óta léteznek. Vitruvius írásai szerint Arkhimédész görög matematikus i. E. 236 -ban létrehozott egy primitív liftet, amelyet a dob körül tekercselt kötelekkel működtettek, és a kapitányra alkalmazott munkaerővel forgatták. Az ókori Rómában a Colosseum alatt földalatti helyiségek, állatok karámai és alagútjai voltak. Különböző időközönként a csörlőket és ellensúlyokat használó több száz ember által hajtott liftek gladiátorokat és nagy állatokat hoztak fel függőleges tengelyeken keresztül az arénába.
1743 -ban XV. Lajos úgynevezett „repülő széket” épített, hogy az egyik szeretője beléphessen a Versailles -i palota harmadik emeletén található szobájába. Hasonlóképpen, egy „repülőasztal” a visszavonulási château de Choisy -ban lehetővé tette a királynak és magánvendégeinek, hogy a szolgák tolakodása nélkül vacsorázzanak. Harangszó hallatán egy asztal emelkedett az alatta lévő konyhából az ebédlőbe, ahol finom ételeket készítettek, beleértve az összes szükséges felszerelést.
A 19. század közepére a gőzzel vagy vízzel működtetett liftek már kaphatók voltak, de a kötelek, amelyekre támaszkodtak, elhasználódhattak vagy megsemmisülhettek, ezért általában nem bíztak meg az utasforgalomban. 1852 -ben azonban Elisha Graves Otis feltalált egy biztonsági féket, amely forradalmasította a függőleges szállítási iparágat. Ha egy lift emelőkötele elszakadna, egy rugó működtetné a kocsikat, és a tengely oldalán lévő állványokkal a helyükre kényszerítené őket, és a kocsit a helyére függesztené. Az 1857-ben New York-i ötszintes áruházban telepített Otis első kereskedelmi személyliftje hamarosan megváltoztatta a világ látképét, a felhőkarcolókat gyakorlati valósággá tette, és a legértékesebb ingatlant a feje tetejére állította-az első emelettől a penthouse-ig .
